Szeptember végén a MOTERIS projekt keretében európai nőjogi szervezetek képviselőivel két napot töltöttünk Brüsszelben, hogy közvetlenül az uniós döntéshozókhoz vigyük el kutatásunk egyik legfontosabb üzenetét: a nők jogainak védelme nem működhet erős, független és fenntarthatóan finanszírozott nőjogi szervezetek nélkül.
A magyar delegációban a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az EMMA Közhasznú Egyesület, a MENŐK – Magyar Európai Nők Fóruma Egyesület, valamint az Afrikai Nők Magyarországi Egyesülete (AWAH) képviselői vettek részt.
A látogatás különösen fontos időszakban zajlott. Az Európai Unió következő, 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keretének (MFF) tárgyalásai már folyamatban vannak, és ezek során arról is döntés születik, hogy a következő hét évben milyen hely jut a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az uniós finanszírozásban. A MOTERIS álláspontja szerint nem csak megfelelő forrásokra van szükség: azoknak láthatónak, elkülöníthetőnek, hozzáférhetőnek és elszámoltathatónak is kell lenniük, és mérhetővé kell tenni, hogy valóban javítják-e a nők helyzetét.
A kutatási eredményektől az európai döntéshozókig
A MOTERIS 15 uniós tagállamra kiterjedő kutatásának eredményei komoly problémákra világítanak rá. A nőjogi szervezetek Európa-szerte krónikus finanszírozási bizonytalansággal küzdenek, működésük sok esetben rövid távú projektforrásoktól függ, miközben alig jutnak olyan alapfinanszírozáshoz, amely stabil működést tenne lehetővé. Emellett több országban politikai és finanszírozói nyomás nehezíti autonómiájukat, miközben a civil mozgástér szűkülését online és offline zaklatás, megfélemlítés, jogi nyomás és a döntéshozatalból való kiszorulás is jelentősen nehezíti.
A kétnapos brüsszeli program egyik legfontosabb célja ezért az volt, hogy a kutatási eredmények közvetlenül azokhoz jussanak el, akik a következő uniós költségvetésről és annak prioritásairól döntenek.
A delegáció tagjai különböző politikai csoportokhoz tartozó európai parlamenti képviselőkkel találkoztak, köztük a költségvetési, a nőjogi és esélyegyenlőségi, a kulturális, valamint az igazságügyi területen dolgozó képviselőkkel. Hazai delegációnkat Kollár Kinga (TISZA, Európai Néppárt), többek között a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagja, illetve Dobrev Klára (Demokratikus Koalíció, Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége), a Regionális Fejlesztésügyi és az Alkotmányügyi Bizottság tagja fogadta nyitott és előremutató eszmecserére. A megbeszélések középpontjában az állt, hogyan biztosítható hosszú távon a nőjogi szervezetek működése, a nők elleni erőszak megelőzésére és az áldozatok támogatására irányuló munka, a nők esélyegyenlősége, valamint szexuális és reprodukciós egészségük és jogaik védelme.
A találkozók egyúttal jól megmutatták azt a problémát is, amelyre a MOTERIS kutatása felhívja a figyelmet: nagy a szakadék a helyi és országos szinten dolgozó nőjogi szervezetek tudása, tapasztalata és az európai döntéshozókhoz ténylegesen eljutó információ között. Különösen a kisebb, alulról szerveződő női szervezeteknek van kevés lehetőségük arra, hogy közvetlenül jelen legyenek Brüsszelben, miközben az európai intézményeket kiterjedt és jelentős erőforrásokkal rendelkező lobbiérdekek veszik körül.
„Mi történik, ha nem finanszírozzák a nők jogait?”
Szeptember 29-én az Európai Parlament előtti Place du Luxembourgon a MOTERIS partnerei és Európa számos országából érkező nőjogi szervezetek közös akciót tartottak. A résztvevők egyetlen kérdés köré szervezték személyes és szervezeti tapasztalataikat:
Mi történik, ha a nők jogai nem kapnak finanszírozást?
A „Where is the money for women’s rights?” – „Hol van a pénz a nők jogaira?” – feliratú molinóval és táblákkal arra hívtuk fel a figyelmet a nőjogi munka alulfinanszírozottságának negatív következményeire. Források nélkül szolgáltatások szűnnek meg, kevesebb áldozat kap segítséget, gyengül az érdekképviselet, csökken a szakpolitikai részvétel lehetősége, és egyre nagyobb teher hárul a sokszor már így is fizetetlen vagy alulfizetett munkát végző aktivistákra. Az akció végén egy jelképes csekket is elhelyeztünk az Európai Parlament előtt.
A figyelemfelkeltő akció egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a nőjogi szervezetek finanszírozása nem valamiféle hasznos kiegészítő eleme az európai demokráciának. Ezek a szervezetek nélkülözhetetlen szerepet játszanak többek között a nők elleni erőszak megelőzésében, az áldozatok támogatásában, a nők egészségének és reprodukciós jogainak védelmében, a munkaerőpiaci és politikai egyenlőtlenségek feltárásában, valamint abban, hogy a nők tapasztalatai és érdekei megjelenjenek a döntéshozatalban.
MOTERIS-esemény az Európai Parlamentben
Az utcai akciót az Európai Parlamentben megrendezett Elszámoltathatóság a nőjogi szervezetek finanszírozásában a készülő uniós költségvetésben (MFF Accountability for Women’s Rights Organisations) című szakmai esemény követte, amelynek Dobrev Klára európai parlamenti képviselő adott otthont.
Az eseményen a Női Érdek képviseletében Sáfrány Réka bemutatta a MOTERIS 15 uniós tagállamra kiterjedő kutatásának fő megállapításait, különös tekintettel a finanszírozási bizonytalanságra, a nőjogi szervezetek autonómiáját érintő nyomásra és a civil tér szűkülésére. A beszélgetés során újra és újra előkerült az a kérdés, hogy mit jelent a nők – Európa lakosságának felét kitevő társadalmi csoport – jogai számára, ha az ezeket képviselő és védő szervezetek egyre kevesebb forrással és egyre bizonytalanabb körülmények között működnek.
A parlamenti találkozók azt is megmutatták, mennyire polarizálttá vált a nők jogairól szóló politikai vita. Egyes politikai szereplők megkérdőjelezik a nők elleni erőszak strukturális jellegét vagy a független nőjogi civil szervezetek szerepét, miközben máshol a nők és férfiak közötti egyenlőségre és a nemi alapú diszkrimináció tilalmára vonatkozó konkrét uniós kötelezettségvállalások egyre inkább általános „diverzitási” és „inklúziós” célokba olvadnak bele. Ennek következtében fennáll a veszélye annak, hogy a nők mint önálló politikai és szakpolitikai kategória láthatósága csökken, és ezzel együtt gyengülnek a nőket érő strukturális egyenlőtlenségek kezelésére szolgáló célzott intézkedések is.
Ugyanakkor biztató volt megtapasztalni, hogy számos európai parlamenti képviselő világosan látja az önálló nőpolitikai célok, a kifejezetten nők számára fenntartott szolgáltatások, valamint a független nőjogi szervezetek fontosságát.
Mit várunk a következő uniós költségvetéstől?
A MOTERIS brüsszeli fellépésének üzenete világos: a következő többéves uniós költségvetésben továbbra is szükség van kifejezetten a nőkre és a nőjogi szervezetekre irányuló önálló célokra, programokra és finanszírozásra.
- Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az új AgoraEU programban a nők elleni erőszakkal foglalkozó Daphne program továbbra is egyértelműen a nőkre és lányokra, illetve az ellenük elkövetett erőszak felszámolására fókuszáljon. A nőkkel szembeni erőszak leküzdésére szánt forrásokat nem szabad olyan mértékben egyre több cél és kedvezményezetti kör között felosztani, hogy eredeti rendeltetésük végül elveszítse jelentőségét.
- Ugyanilyen fontos, hogy az Európai Parlament politikai megosztottsága ne tegye a nők jogait politikai alku tárgyává. A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió jogi és politikai kötelezettségvállalása; ennek megvalósításához konkrét intézkedésekre és megfelelő erőforrásokra van szükség, függetlenül attól, melyik politikai oldal kezdeményez egy adott javaslatot.
- A finanszírozás mellett pedig hozzáférésre is szükség van: a nőjogi szervezeteknek rendszeres és közvetlen kapcsolatot kell biztosítani az európai döntéshozókkal, hogy a nők életének valósága és a velük dolgozó szervezetek szakmai tudása ténylegesen megjelenjen az uniós szakpolitikák alakításában.
Köszönjük Dobrev Klárának, hogy fogadta a MOTERIS delegációját és helyet biztosított az európai nőjogi szervezetek tapasztalatainak és kutatási eredményeinek bemutatására, valamint minden európai parlamenti képviselőnek, aki időt szánt a velünk való találkozásra. Köszönjük az EUobservernek is, hogy tudósított a brüsszeli akciónkról, és ezzel szélesebb nyilvánosságot adott annak a kérdésnek, amelyet Brüsszelben két napon keresztül képviseltünk:
Ha Európa komolyan gondolja a nők jogait és a nők és férfiak közötti egyenlőséget, akkor azok megvalósításához megfelelő forrásokat és valódi beleszólást is biztosítania kell a nőjogi szervezetek számára.